Halszem-effektus, hordótorzítás vagy sötét sarkok? Hogyan ítéljük meg az endoszkópos kameranézetet

Az endoszkópos kamera nagyon különböző okokból ívelt éleket, sötét sarkokat vagy egyenetlen fényerőt mutathat. Mindezeket az effektusokat „lencsetorzításnak” nevezve nehéz eldönteni, hogy a kamerafej nem megfelelő, a látómező szándékosan széles, a LED-ek nem egyenletesen világítják meg a célpontot, vagy a szonda szerkezete blokkolja a kép egy részét.

A hasznos kérdés nem az, hogy a kép tökéletesen laposnak tűnik-e önmagában. Arról van szó, hogy a komplett szonda megfelelő lefedettséget, használható részletességet és stabil megvilágítást biztosít-e a készüléknek a tényleges munkatávolságon.

Először határozza meg, hogy mit mutat a kép

·  A hordótorzítás a határvonal közelében egyenes vonásokat tesz kifelé. Gyakoribb a nagyon széles látószögű optikában, de a széles FOV nem bizonyítja, hogy az objektív fix mértékű vagy torzításra utal.

·  A tűpárna torzítása miatt a határvonalak befelé hajlanak. Előfordulhat néhány hosszabb fókuszú optikai kialakításban, de az endoszkóp-lencse viselkedése továbbra is a teljes optikai szerkezettől függ.

·  A halszem-szerű nézet szándékos vetítés lehet, amely inkább egy üreget, csőfalat vagy környező szerkezetet rögzít. A megfigyelési feladathoz képest kell megítélni, nem pedig automatikusan hibaként kezelni.

·  A sötét sarkok lehetnek optikai vagy mechanikus vignettálások, de származhatnak egyenetlen LED-megvilágításból, a fényútba belépő fedőablakból vagy acélhéjból, szennyeződésből vagy magából a célgeometriából.

Egy általános TV-torzítási konvenció szerint a hordótorzítás általában negatív, a tűpárna torzítása pedig pozitív. Mivel egyes szoftverek eltérően jelzik a kalibrálási vagy korrekciós együtthatókat, az endoszkóp specifikációiban meg kell adni a képletet és a vizsgálati feltételeket, nem pedig a „pozitív” vagy „negatív” értékekre hagyatkozni.

A szélesebb FOV csak akkor hasznos, ha támogatja a megfigyelési feladatot

A széles vagy halszem-stílusú nézet segíthet a kezelőnek meglátni az oldalfalakat és a környező szerkezeteket anélkül, hogy a szondát annyira elmozdítaná. A kompromisszum az, hogy az objektumok kevesebb képpontot foglalhatnak el, az élek alakja erősen összenyomható, és a határ közelében végzett mérések megbízhatatlanok lehetnek kalibrálás vagy deformáció nélkül.

Szűkebb nézet több képpontot helyezhet el egy kis elemen azonos kimeneti felbontás mellett, de előfordulhat, hogy figyelmen kívül hagyja a közeli falakat, vagy megnehezítheti a navigációt. Ezért a FOV-t együtt kell értékelni a fókusztávolsággal, a mélységélességgel, a nézési iránysal és a célmérettel – nem a legnagyobb elérhető számként kell kiválasztani.

Mit kell értékelni a különböző endoszkópos eszközöknél?

 

Tesztelje a teljes kamerafejet, ne csak a csupasz lencsét

A miniatűr endoszkóp optika szűk tűréshatáron belül működik. A lencse átmérője, az érzékelő mérete, a lencse és az ablak közötti távolság, az acélhéj nyílása, a LED helyzete, a tömítés szerkezete és az összeállítás beállítása mind megváltoztathatják a végső nézetet. A beszerelés előtt elfogadhatónak látszó lencsék sarkában árnyékolhatnak vagy részlegesen eltömődhetnek, miután a végső szondába helyezték.

Az értékelésnek figyelembe kell vennie a szonda tervezett átmérőjét és nézési irányát, a végső burkolatot vagy burkolatot, a LED-ek tervezett számát és helyzetét, valamint a tényleges kábelszerkezetet. Tartalmaznia kell továbbá a szükséges munkatávolságot, a célanyagot, a nedvességet vagy a tömítési állapotot, valamint a legalacsonyabb gyakorlati megvilágítási szintet. A lencseárnyékolás korrekciója kompenzálhatja a fényerő fokozatos csökkenését, de nem tudja visszaállítani a mechanikus nyitás által elrejtett tartalmat, vagy kijavítani a nem megfelelő világítási elrendezést.

Minta kérése előtt határozzon meg egy használható nézetet

A hasznos endoszkóp-kamera kérésnek tartalmaznia kell az eszköz típusát, a kamerafej maximális átmérőjét, az egyenes vagy oldalnézeti irányt, a cél munkatávolságát, a szükséges FOV-t, a minimális látható elem méretét, a LED- és a fényerő-szabályozás követelményeit, a kábel hosszát és rugalmasságát, a kimeneti interfészt, a védelmi követelményt és azt, hogy elérhető-e képkorrekció a gazdagépen.

Ilyen körülmények között a hordótorzítás, a halszem-vetítés és a vignettálás eszközszintű kompromisszumként értékelhető. A cél nem a lehető legalacsonyabb torzítási érték elszigetelten, hanem egy olyan kamerafej, amely illeszkedik a szondához, és olyan nézetet biztosít, amelyet a készülék ténylegesen használhat.